Ha valaki Margitta felől a „hepehupás vén Szilágy” felé vezető útról a bályoki betérőt választja, egy viszonylag csendes forgalmú és tűrhető minőségű aszfalton haladhat tovább.

Amint elhagyjuk Szoldobágyot azonnal szembetűnik a református templom hófehér tornya. Közelebb érve láthatóvá válik, hogy tornyán a csillag alatt egy érckakas is figyelmezteti az alatta, lapuló házak lakóit a keresztyén állhatatosságra és hűségre. Megállva az ősi falak alatt szinte hallani véljük a régiek sóhajtásait. Ma is itt dobban legnagyobbat a bályoki hívek szíve.

A bejárat melletti fekete gránit tábla szövege hirdeti, hogy sok megpróbáltatást kiállt és többször átépített hajlékban hallgatják a ma élő templomos bályokiak Isten Igéjét. Volt tűz, víz , szélvihar, háború. Négy alkalommal bővítettek. (Mindezekről a rövidesen megjelenő monográfiánkban bővebben olvashatunk majd. Későbbre tervezzük az egész könyvanyagot honlapunkra feltenni.)

Valamikor sokkal többen voltunk. Közösségünk a bűvös 1000-es lélekszámmal is kacérkodott, sőt – bár nagyon rövid időre – át is lépte azt. Ma már csupán 432 lelket tartunk nyilván.

Honlapunk mottója Ézsaiás 40,31-ből van: „Akik az Úrban bíznak erejük megújul” . Ezzel is jelezzük, honnan az erő a fogyás idején.

Ez a fel-fellángoló erő hatékonyan működött századokon át. Ezzel tudunk felül kerekedni a mindenkori problémákon. Ma is ugyanaz a forrása: az Istenbe vetett hit és bizalom. E szent érzület sokszor párosult áldozatkészséggel, kézzelfogható megvalósításokat eredményezve. Ennek elismeréseként kaptuk meg 2002-ben Egyházkerületünk legmagasabb elismerését a Pro Ecclesia díjat.

Munkálkodjon bennünk továbbra is az Istenbe vetett bizalom ereje és a megmaradás magasztos szándéka.

         SOLI DEO GLORIA!

        Jónás Sándor Református lelkipásztor